A 20. sz. közepe táján jelentek meg a vaslemezből készült, fatüzeléses, kézi hajtású disznóperzselők. A szerkezet egyik részében tüzeltek, a másikban pedig egy forgólapátot hajtottak meg, aminek segítségével a szerkezet kifújta a lángot. A készülék elterjedését megelőzően szalmát terítettek a földre, amit meggyújtották és ezzel perzselték a disznót.