A kovácsok feladata a lovaskocsik vasalása, a lópatkolás, ráfhúzás, mezőgazdasági eszközök (eke, borona, vetőgép) javítása, új szerszámok (balta, fejsze, csákány) készítése volt. A módos sokgyermekes Sugár-családban a két világháború között 3 testvér a kovácsmesterséget, 2 pedig a bognárságot űzte, egymás mellett volt a műhelyük, hosszú évekig összedolgoztak. Ismert kovácsok voltak Kisteleken: Pigniczki Ferenc, Gombos János is.
A kovácsok többnyire a nagyutcán, a Sövényháza-mindszenti út, vagy a majsai út mellett telepedtek le, hogy a környező népes tanyavilágból piacra, vásárra érkező parasztok szinte beleütközzenek az üllőcsengéstől hasznos műhelybe.
„Egy kovács nem kovács, két kovács fél kovács, három kovács egy kovács”- tartja a közkeletű mondás, vagyis a mesternek legalább két munkatársra szükség volt a tűzimunkához.
Régebben többnyire festetlen kocsikat vásároltak a környékbeli parasztok, csak a módosak vettek sárga lőcsöskocsit, amit ünnepen és lakodalomkor használtak. Féderes parasztkocsit csak egy-két tehetős kovács készített, mivel ebben nem tudtak a dorozsmai mesterekkel versenyezni. Ha a kovács ügyesen állította be a tengelyt, mondogatták is büszkén: „Jól kerepöl a kocsim”. A kisteleki mesterek között gépészkovácsok is akadtak, Sugár Menyhárt a Pallavicini uradalomban működő első cséplőgép kezelője volt, amit az 1890-es években megvásárolt és önállósította magát.
1944-ben 27 kovács dolgozott Kisteleken. Jól megéltek a mesterségből, házat, szőlőt vettek. 1960 után többen a termelőszövetkezetekben végeztek kocsi- és szerszámjavításokat.
(Forrás: Juhász Antal (szerk.): Tanulmányok Kistelek történetéből…1976.)
Hagyatékból került a múzeumba 2001-ben a Pigniczki-féle kovácsműhely berendezésének, eszközeinek egy része fújtatókkal és kézi szerszámokkal.
Vasból készült, 0-1-2-3-4-5-6-7 számjegyeket formázó, nyeles bélyegzővas, mellyel tulajdonjegyet sütöttek a lábasjószág bőrébe.
Vasból készült, B és M vagy W betűket formázó, nyeles bélyegzővas, mellyel tulajdonjegyet sütöttek a lábasjószág bőrébe.
Vasból készült, "NC" betűket formázó, nyeles bélyegzővas, mellyel tulajdonjegyet sütöttek a lábasjószág bőrébe.
Körte formájú "tűzcsiholó" eszköz, melynek aló és felső fából készült lapját, harmonikaszerűen csukódó bőrrel erősítették össze.
Körte formájú "tűzcsiholó" eszköz, melynek aló és felső fából készült lapját, harmonikaszerűen csukódó bőrrel erősítették össze.
Vasból készült eszközök, melyek segítségével a készülő munkadarabon menetet tudtak vágni.
Öntöttacélból készült, lángedzett, 100 kg körüli súlyú kovácsszerszám, mely a kovácsolás során a képlékeny anyagot alátámasztja.
Vasból készült, gyári készítésű szerszám, amit vas alkatrészek készítésekor menetvágásra, menetmetszésre használt a kovács.
Falécekből szögelt, felül sínszerű kialakítású szerszámtároló eszköz, a kovácsműhely tartozéka.
Vasból készült, két féldarabból álló, hosszúnyelű fogó, melynek pofa kiképzése a kovácsolandó vasdarab alakjának megfelelő: kerek, négyszögletes, sarkos.
Az üllőbetét az üllőn található négyszögletes üregbe illeszkedő eszköz, különböző profillal.
