A 20. század első harmadában Kisteleken a szegedi nagytájra jellemző háromosztatú nagyház – konyha/pitvar – kisház beosztású lakóház, és ennek kamrával vagy alápincézett hambárral toldott változata terjedt el.
A tanyai lakóház bejárata a pitvarba nyílt, ahol a szabadkémény alatt az asszonyok szabadtűzön, vaslábra tett cserépfazékban vagy vaskaszrojban főztek.
A ház pitvar felőli sarkában állt a búboskemence, amit a pitvarból fűtöttek. A kemence körüli padka és kuckó a gyerekek kedvenc tartózkodási helye volt télen. A szobák padozata döngölt agyag, illetőleg székföld volt, amit naponta locsoltak, hogy ne verjék föl a port.
A századelőn az egész Alföldön leggyakoribb a sarkos szobaelrendezés: a kemencével átellenes sarokban volt a 2 karospad, szögletében az asztal, a hátsó falnál egymás végében a 2 ágy. Az oldalfalnál a háromfiókos sublót. Az 1930-as években az új bútorok terjedésének köszönhetően ezt felváltja a párhuzamos elrendezésű szoba.
A fehérneműt a sublótfiókokban, a ruhadarabokat ugyanott és a gerendákról függő rúdon vagy a falba vert szögeken tartották. Ahol két szoba volt — nagyház és kisház —, ott az egyiket tisztaszobának tekintették, amiben a családtagok nem igen tartózkodtak, jobbára a vendégnek tartották fenn.
A lepadlásolt, füstmentes konyhában előbb kaszni — felül fiókos, alul kétajtós bútordarab —, majd felül üvegezett konyhaszekrény állott.
A kamra a gabona, a bor, a különböző élelmek, az eredeti rendeltetéséből kikopott bútorok és sokféle konyhaeszköz — fateknők, rosták, sziták, vastepsik stb. — lerakata. Ahol egy szoba volt, ott a kamrában függött a nagygerendába, vert szögön a családfő subája, ünneplő csizmája.
A kiállítás a paraszti házbelső 20. század első felére jellemző használati tárgyait mutatja be, zömmel a háztartásban asszonyok által használt konyhai eszközök láthatók. A vajköpülő, a mozsár, a sütőlapát, a szakajtók, a darálók, a mosósulyok, a mángorló, a szenesvasalók, vagy a tisztaszobát idéző vetettágy, a „Vicuska” névre dedikált párnákkal, a női kezek munkáját dicsérő feliratos falvédő, mind az eltűnt paraszti világra emlékeztetnek.
Állórokka.Fonásra használt, lábbal hajtott szerkezet, ami a a szálakat fonallá sodorja és feltekeri a csévére.
Könnyű, keskeny, celluloid, sárgás színezetű nyél, nyitható acélpengével,ami a használat során keskenyre és hegyesre kopott.
Fekete bőrből készült, hosszúszárú férfi bőrcsizma, bőr béléssel, belül rávarrott felhúzó-gurtnival.
Fajanszból készült cukortartó, fehér alapon kék, virágindás díszítéssel, két füllel, fedővel.
Porcelán, rózsaszínű rózsamotívummal díszített, kétfüles, hullámos peremű cukortartó fedéllel.
Öblös, sötétzöld, 5 literes borosüveg, amit régen gyakran vesszőből fonott borítással fedtek, be és fonott füllel láttak el.
