Keményfából készült, lábakon álló, kendertörésre használt szerkezet, mely az egykarú emelő elvén működik. Hiányos, négy láb hiányzik. A keresztbe fektetett kenderszárakat ennek segítségével tisztították meg a belső szárrésztől. Recés, fogazott kialakítású változata régebbi típus, a síma felületű csapókarral rendelkezők későbbiek. A Dél-Alföldön mindkét változata ismert. A 19-20. század fordulóján az önellátó paraszti háztartásban a ruházat egyik legfontosabb alapanyagát a kender-, vagy lenvásznat házilag állították elő, maguk termesztették az ehhez szükséges kendert is. Erről tanúskodik Kistelek egyik városrésze, mely a Kenderföldsor nevet viseli. A kender termelése, majd feldolgozása: a kender áztatatás - tilolás - rostfésülés - fonás házilag történt. A szövést már hozzáértő háziiparosokra, takácsokra bízták.