Vászon és rongyszőnyeg szövésére használt fából készült állványos szerkezet, ún. vízszintes szövőszék, ahol a fonalsíkokat beépített pedálos nyüstök választják szét; a fonalat ill. vásznat henger tárolja.Ez a darab a Duna-Tisza közére jellemző, zárt beépítésű állványos szövőszék. Kisteleken az 1900-as évek elején több mint 10 takács működött, többségük háziiparos volt. Az 1970-es években az utolsó takács Kisteleken Seres Mihály volt.