Vászon, rongyszőnyeg szövésére használt fa állványos szerkezet, ún. vízszintes szövőszék, ahol a fonalsíkokat beépített pedálos nyüstök választják szét; a fonalat ill. vásznat henger tárolja. Kisteleken az 1900-as évek elején több mint 10 takács működött, többségük háziiparos volt. Az 1970-es években az utolsó takács Kisteleken Seres Mihály volt.