Igaerővel vontatott talajművelő szerszám, a szántás eszköze. A 18. századi faekék többnyire kerülőekék voltak, amelyekkel a szántást felváltva, a parcella közepén vagy a két szélén kezdték, és fokozatosan két irányból közeledtek a szélekhez, ill. a középbarázdához. A váltóeke kormányát át lehetett fordítani a másik oldalra, úgyhogy az eke az előző vetésnyom mellett visszafelé haladt. A vasekék az 1850-es évektől terjedtek, köztük a fagerendelyes vaseke, ún. Vidats-eke. A német gyártmányú Sack-ekék vasból készültek. Helyi iparosok, kovácsok, bognárok is készítettek ekéket.