Vicsay Lajos 1897-ben született Kisteleken. Elemi iskolai tanárként kezdte pályáját, majd a polgári iskola létrejöttekor annak oszlopos tantestületi tagja lett. Áldásos, odaadó pedagógusi munkát végzett, s mint történelem szakos tanár korán felismerte a helyismeret és helytörténet fontosságát.
Jelentős mértékben kivette részét a '20-as évektől egyre erőteljesebben kibontakozó iskolán kívüli népművelés szervezésében és lebonyolításában. Pedagógiai műveltségének és modern gondolkodásának egyik bizonyítéka, hogy a szülők és az iskola kapcsolatára igen nagy hangsúlyt fektetett. A másik erre vonatkozó bizonyíték maga a korábban már említett tanügyi (pedagógiai, módszertani) folyóirat, A Magyar Ünnep elindítása. 1933 őszétől már a szegedi polgári iskolában (ma Madách Imre Általános Iskola) dolgozik.
Kisteleki tanárkodása során a helytörténet kiváló dokumentumait és tárgyi emlékeit gyűjtötte össze egy majdani múzeum számára. Ennek megalkotására azonban életében nem került sor, a muzeális tárgyak későbbi sorsa nem ismert.
A gyűjtőmunkája nyomán 1929-ben megjelent Kistelek története című munkája mai napig is hasznos alapja a helytörténet művelőinek, főként bőséges fénykép mellékletei miatt. Egyes részei viszont jobbára a keletkezés körüli állapotokat rögzítik, így nem mindig folyamatos a község történetének bemutatása.
1955-ben elkészült és kéziratban maradt 18 oldalas munkája A helytörténet az iskolai oktatásban címmel. 1965-ben a Köznevelés közöl róla cikket. A Délmagyarország 1978 februárjában közli gyászhírét. 81 évet élt. Gazdag pedagógusi életpályája során, ha csak rövid időt is töltött Kisteleken, maradandó emléket hagyott maga után e település művelődéstörténetében.
