Kisteleki Ede író, költő 1861. november 26-án született Kisteleken.
Apja Reichlinger Ede, kisbirtokos és '48-as honvéd őrmester volt. Birtokuk elvesztése után kereskedésből éltek. Kisteleki Ede gimnáziumi tanulmányait Szegeden a piaristáknál végezte, ahol korán feltűnt írói képessége. Díjat nyert Vak Bottyán című verses elbeszélésével. Részt vett az 1879-es nagy szegedi árvíz mentési munkálataiban. Budapesten az egyetemen bölcseletet és jogot hallgatott.
1882-ben lépett a Magyar Újság szerkesztőségébe, ahol tárcákat, karcolatokat, népies elbeszéléseket írt. Ugyanezen időben a Koszorú, Ország-Világ és a Petőfi Társaság Lapja is közli költeményeit és novelláit. Később a Pesti Hírlap munkatársa lett, utána pedig a Pesti Naplónál dolgozott. Írásait további lapok is közölték, mint például a Fővárosi Lapok, a Vasárnapi Újság, illetve a Képes Családi Lapok. Mikszáth Kálmán ifjúkori barátja, Tanítványa Gyulai Pálnak és lakótársa Reviczky Gyulának. Szívesen tölti idejét írók kávéházi asztalánál.
1890-től a Szegedi Híradó, utóbb a Szegedi Napló munkatársa és helyettes szerkesztője. Szerkesztette a Magyar Alföld című, 1895-ben Szegeden indult irodalmi folyóiratot. A Szegedi Híradóban közigazgatásra vonatkozó cikkei, elbeszélései és költeményei jelentek meg. Szívesen írt még filozófiai témákról, vallásról, családról a szülőföld és a haza szeretetéről. Lírai költészetének visszatérő motívuma az Alföld - tanyáival, akácos házaival, gólyafészkes nyárfáival. Az Alföld szeretete nála gyermekkori élmény.
Az istenség eszméje, a vallásos megnyugvás és imádat fontos része a költő lelki világának. Egész költészetét átfedi az ótestamentumi tiszta istenhit. Imádkozik egészségért, gyermekeiért, a békéért, a hosszú életért, az emberiségért, a hazáért, szabadságért, a családért. Könyörgések Könyve című kötetét magyar származású New York-i műfordító William Loew ültette át angol nyelvre. A The Standard amerikai képeslap 1912-ben magyaros keretben közölte a költő arcképét, s teljes oldalon hozta a Mózes halála című versét. Szintén 1912-ben a Dongó című New York-i irodalmi lap jubileumi számában közölte Kisteleki Ede Inri című balladáját.
Szegeden a város legtekintélyesebb hírlapírói közé küzdötte fel magát, szerkesztőségbeli kollégája Gárdonyi Gézának, Tömörkény Istvánnak, Móra Ferencnek, Juhász Gyulának. Bródy Sándor is barátja volt, vele látogatott el többször Újvidékre. Itt ismerkedett meg Kohn Emmával, akit 1891 decemberében feleségül vett. Három fia és két lánya született.
1920-ban vonult nyugalomba és Budapestre költözött. Itt is halt meg 1931. május 14-én.
1932-ben megalakult az Országos Kisteleki Ede Emlékbizottság, melynek elnökei: Klebelsberg Kunó és Márkus Miksa. Juhász Gyula versben búcsúzott el tőle, címe: A költőnek. 1933. június 18-án Kisteleken utcát neveztek el róla. A költő Szegeden a Maros utcában lakott. Itt is ugyanolyan tábla őrzi emlékét, mint szülőfalujában, Kisteleken. Lánya az 1970-es években alapítványt tett, amelyből a kuratórium a Kisteleki-pályázatra beküldött szegedi helytörténeti, művelődéstörténeti, néprajzi tanulmányokat jutalmazza.
